Skinheadek a rasszizmus ellen

Kb. ’64-től volt két stílus: mod, rude-boy. A modok brit munkás fiatalok voltak, külsőre úgy néztek ki, mint a skinek (bakancs, bomber, rövidre nyírt haj, nadrágtartó). A rude boyok jamaikai bevándorlók voltak. Ez a két csoport együtt bulizott, dolgozott a gyárakban, és egy-két szokást is átvettek egymástól. Zenéjük: a reggae és a ska volt.

Majd belőlük vált ki a skinhead mozgalom. Legfőbb jellemzőjük volt, hogy utálták a rendszert, a szabályokat, a rendőröket, a kispolgárokat, és a hippiket. Lényegében békés, mégis erőszakos mozgalom. Ez az erőszakos jelleg abból adódik, hogy viselkedésben a férfias bátorságot tartották legfőbb erénynek (ehhez képest a magukat skinnek tartó nácik, nyugodt szívvel rugdosnak meg tizen egy punkot, vagy nemzetiségit).

Büszkék voltak arra, hogy a munkásosztályból származnak, valamint büszkék voltak a nemzetükre. Ezért hordták kabátjuk bal vállán országuk zászlaját is, de ez csak egészséges hazafiság volt, nem nacionalizmus.

Aztán a politika ebbe is beleszólt. Olyan politikusok, mint Enoch Powell, és szervezetek, mint a National Front (egyes zenekarok még nevet sem tudnak kitalálni maguknak) vagy a British Movement lehetőséget láttak ezekben a fiatalokban. Az aluliskolázott skinheadekkel elég könnyen el tudták hitetni, hogy azért van munkanélküliség, mert sok a bevándorló. Innen már csak az kellett, hogy náci maszlaggal tömjék tele a srácok fejét, és volt egy munkában megedzett, dühös szervezetük, aki igen aktívan „igazságot osztott” a bevándorlók között. Rendszeres volt az ázsiai bevándorlók véresre verése, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy azt az igazi skinek és a jamaikai rude-boyok is előszeretettel űzték, de nekik nem fajelméleti alapjuk volt erre, ők középosztályos viselkedésük, és látható jólétük miatt utálták őket.

Ezekre a jobboldali, rasszista kopaszokra, a többi skin a bonehead gúnynevet ragasztotta. A csontfejek sárba tiporták a mozgalom alapjait, a fekete-fehér barátságot, és az összetartást, ehelyett új célként kitűzték a fehér hatalmat. A zenekarok és a fanzinek próbálták meggyőzni őket, hogy hagyjanak fel a faji erőszakkal, de hajthatatlanok maradtak. Ez sok verekedéshez vezetett, amelyben nem volt ritka, hogy skinhead vert skinheadet.

Kis hazánkba ez a mozgalom ért el előbb. De mivel ez a ’80-as években történt meg, nem igazán volt lehetőségük tevékenykedni, viszont a rendszerváltás után, igencsak beindultak, és láthatjuk, hol tartanak most.

Kb. ennyit kell tudni a boneheadekről, nekik kb. ennyi is a történetük.

Szóval skinheadek… mivel ’66-ban Anglia nyerte meg a labdarúgó világbajnokságot, nagy volt az érdeklődés a foci iránt. A skinek is kijártak a meccsekre, nagyrészt a balhék miatt. Ők voltak az első futballhuligánok. Abban viszont eltértek a mai huligánoktól, hogy ők nem azt ütötték, akinek volt pofája más csapatnak szurkolni, hanem a rendőröket, mint a rendszer eszközeit.

A ’70-es években megjelenik a rastafarizmus, és a „Vissza Afrikába!” eszmével a reggae és a jamaikaiak elfordulni látszanak a skinheadektől, de hála a zenészeknek nem halt meg a fekete-fehér barátság.

Aztán még mindig a ’70-es években elkezdett stagnálni a mozgalom, a punk terjedése miatt, de az évtized végére megszületett egy új mozgalom az Oi! Melynek zászlói alatt punkok és a skinheadek egyesítéséért harcoltak. Ez a mozgalom volt az eddigi legnagyobb, aztán olyan szintre esett vissza, hogy a mai punkok nagy része azt se tudja kik azok a skinheadek, vagy utálja őket, mert nácik.

Az Oi! Nemcsak a mozgalom neve lett, hanem a skinheadek zenei stílusa is, amit természetesen a boneheadek az öltözködés és a név után elkezdtek kisajátítani, csak szövegvilága volt teljesen más.

A dolgok effajta fajulását megelégelve 1987-ben néhány Bostoni skinhead megalapította a S.H.A.R.P. nevű csoportot (Skinheads Against Racial Prejudice = Bőrfejűek a rasszista előítéletek ellen). Céljuk az volt, hogy helyre tegyék a köztudatot a skinhead fogalmával kapcsolatban, és visszaszorítsák az újfasisztákat. Szerepeltek a médiában, szórólapoztak, valamint vadásztak a nácikra. Harcuk eredményes volt visszaszorították a boneheadeket Amerika szerte, és új életre keltették a skinheadet… mára viszont már sehol nincs az amerikai S.H.A.R.P.

Kontinensünkre Roddy Moreno hozta át a S.H.A.R.P.-ot, és az ő munkájának eredményeként az egykori csoportból mozgalom lett.

Azóta rengeteg skin csoport alapult Európa-, és világszerte, úgy tűnik reneszánszát éli a mozgalom

Azt azért le szeretném szögezni, hogy attól még nem vagy skinhead, mert felvettél egy nadrágtartót!!!